A gyártelepi katolikus egyházközség és a Jézus Szíve templom története
Folytatás a főoldalról...
1934-ben a Magyarság kultúrcsoportjai 150 fővel öt napos programot adtak Lengyelországban. Csensztohovai látogatásuk
emlékéül a helység állomásfőnöke a híres Fekete Madonna kegykép másolatát ajándékozta a Műhelytelepnek, amely egy –
Kuchar építészmérnök tervezte – imazsámolyon elhelyezve az iskolakápolnába került. Idővel a templom Mária oltárára
helyezték, ott várja a fohászkodókat ma is. Vincze Dezső káplán (a Műhelytelepen 1931-36. között működött) köszönetként
szentmisén emlékezett meg a kegyhelyről.
Az 1930-s években a terület – Banktelep, Révdűlő, Cserkész utcától a János utcáig – lassan benépesült. A növekvő
számú katolikus hívek számára 1928. és1942. között kiváló jezsuita és ferences atyák tartottak lelkigyakorlatokat.
A műhelytelepi családok vallásgyakorlása erősödött, így az iskolakápolna egyre inkább szűknek bizonyult, a dunakeszi plébániatemplom pedig távoli volt. Ezért az egyházközség, Lányi Ferenc főműhelyfőnök vezetésével, templomépítés tervét szorgalmazta. A MÁV Igazgatóság kijelölte a templom és mellette a plébánia helyét. (Ez utóbbi megalakítására 1957-ben került sor, az épület pedig csak 2003-ban készült el.) Az építési engedélyt csak két lakóház egyidejű felépítésével adták meg (Béke út – Fő út sarkán). Megalakult a Templomépítő Egyesület, ügyvezetője Kerényi Béla műszaki tanácsos lett.
A templom tervezője Pákozdi István építészmérnök, műegyetemi adjunktus, a vállalkozó vitéz Katona Mihály építőmester volt, az építési munkálatokat Balogh György vezette. Az első kapavágás 1942. őszére esett. A Főműhely lelkes fotósai (Hernádi, Bozsó, Fogarasi) félévenként fotózták a templomépítés fázisait. A fényképek szerencsére megmaradtak. Innen tudjuk, hogy 1943. nyarán már álltak a templom és a két lakóház falai.
A templomépítés szerteágazó munkájában a Főműhely minden szellemi és fizikai dolgozója kivette a részét. A nyílászárókat,
gyóntatószéket, sekrestyeszekrényt, a bejárati ajtókat és a padokat Csík Lajos művezető irányításával az asztalosok, az
ajtózárakat, díszvereteket pedig a Nagymarosról bejáró Hernádi csoportvezető felügyelete alatt a lakatosok készítették.
A két réz szenteltvíztartó Zarnóczai Sándor, a templom előtti kandeláber Bartos Péter munkája. A toronysisak a bádogosok,
kiváltképpen Győrvári Ferenc és Kaposváry Gyula műve, amely a toronyra Káldos Endre művezető elmés szerkezetével került fel.
Az áldoztatórács, jelzőcsengő, húsvéti gyertyatartó és a virágtartók Wetzl Ferenc és Kallós György díszkovácsok alkotásai
A templom belső festését Csetényi Antal iparművész tervezte és készítette a kőművesek és Szanka József aranyozó mester segítségével.
Szanka mesterműve a bejárati ajtó feletti Jézus Szíve mozaikkép is. A Mária-oltár és a szószék míves famunkáját Antal A. József iparművész
tervezte és készítette, szintén helyi szakmunkások kiegészítő munkájával.
A két művész a Főműhely állományában állt.
A munkálatokat sűrűn megzavaró légiriadók ellenére 1944. június 29-én, Péter Pál napján, dr. Pétery József váci püspök
felszentelte a templomot. A szertartás Csík József alagi, Faludi János dunakeszi plébánosok, Delia István, az építést
végigkísérő káplán (1943-tól 1956-ig működött itt) és még sok világi és egyházi vendég jelenlétében zajlott.
A fennmaradt alapítólevél, a szentelés dátumával együtt, minden érdemleges személyt megemlít. Az ünnepi szentmisén
a 120 tagú Magyarság Férfikar, a karmesterük, Rajter Lajos által komponált szerzeményt adta elő. A vasutasok által
épített templom – az országos hagyományt követve – a Jézus Szíve nevet vette fel. Az épület építészetileg eklektikus.